"ugrott apósom / nagy régi sólyom / mindene az illegalitás"
De jó kis elvtársam vagy, Balázs ;-)
Aradszky László: Azurro magyarul azt jelenti
Ráadásul az atv adásábul :-DDD
Jaaa, ezért jutott eszembe!:
Merthogy szombatról vasárnapra nagggyon tartalmas iccakám vóttt...
Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Na igen. Egy "mértékadó" női magazin szerint egy nő a szabadsággal megveszi a magányt is. – Viszont ha eladjuk a magányt, oda a szabadság... Mert olyankor kiderül, hogy a férfiak nem csak a büdös zoknik és szaros alsógatyák előállítói... és nem csak akkor van rájuk szükség, ha háború van vagy támad a tigris. Aztán az állandó partnernek is vannak előnyei az "egyéjszakásokkal" szemben! Szóval szerelmemért föláldozom szabadságomat...
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Megjegyzés: Kapott is emiatt Szendrey Juliska!...
Az anyag íze
No, online rádióskollégám mesélt egy egészségügyi iskolai sztorit, ahol is a tanár úr kifejtette, hogy mivel fehérje, édes. (Mint egykori kémiás, ezt cáfolnám: ízleld még tojásfehérje...) Viszont egy leány feltette a kérdést, hogy ő ezt mért nem érzi; mire a tanár: tán túl hátul tetszik érezni. (Az biológiailag igaz, hogy a keserű ízeket a szájban hátul érezzük.) Anno nyomdászkollégám története szerint a barátnéje véleménye az volt, hogy ha ő sört iszik, keserű, ha martinit, akkor édes.
Az biztos, hogy nyelvvel nyalogatva a végéről egy csepp más (kellemesebb ízű), mint torokra kapva egy adag. De lehet, hogy ez csupán mennyiség függvénye... Ugye, mint a régi viccben, amikor az illető egy fogadás elvesztése után a társaság többi tagjának vödörbe gyűjtött anyagából kellett igyon egy kortyot, majd megkérdezték tőle: – De miért ittad meg az egész vödörrel? – Mert nem bírtam elharapni!
Érdekes lenne egy buzi véleménye a témáról...
- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!
Kiemelések tőlem
Megjegyzem, Petőfi tudott ám ilyeneket is...
