Egyet beszólsz, kettőt kapsz!

Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem Szabadság, szerelem!E kettő kell nekem.Szerelmemért föláldozomAz életet,Szabadságért föláldozomSzerelmemet. Na igen. Egy "mértékadó" női magazin szerint egy nő a szabadsággal megveszi a magányt is. – Viszont ha eladjuk a magányt, oda a…

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,De látod amottan a téli világot?Már hó takará el a bérci tetőt.Még ifju szivemben a lángsugarú nyárS még benne virít az egész kikelet,De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,A tél dere már megüté…

- - - - Mit háborgattok?Takarodjatok innen!Nagy munkába' vagyok. Sietek.Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;Megkorbácsolom a világot!Jajgatnak majd és én kacagok,Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.Hahaha!Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.De a halál azt mondja: csitt!Egyszer…

Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm.   Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom.   Hogyha nem kell senkinek, hát az…

Anno, amikortájt ez a vers keletkezett, Galla Miklósék még kezdő zenészek voltak. Az Ismeretlen Költő a Bástya vendéglőben futott össze vele; Galla elolvasván ezt, megkérdezte, nincs-e kedve nekik new wave-szövegeket írni. A válasz természetesen nem volt.  Na igen, nem ez volt az…

Ágnes asszony a patakbanFehér lepedőjét mossa;Fehér leplét, véres leplétA futó hab elkapdossa.Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Odagyűl az utcagyermek:Ágnes asszony, mit mos kelmed?„Csitt te, csitt te! csibém véreKeveré el a gyolcs leplet.”Oh! irgalom atyja, ne hagyj…

Az évek jöttek, mentek, elmaradtálemlékeimből lassan, elfakultarcképed a szívemben, elmosódotta vállaidnak íve, elsuhanta hangod és én nem mentem utánadaz élet egyre mélyebb erdejében.Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,ma már nem reszketek tekintetedre,ma már tudom, hogy egy…

Összetört szívem bús kesergője Csókot kért tőled, néma halott, Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle, Boldogan virulsz, ahol vagy, ott. Oh! ha leszállnál a magas égből S lelkem akarnád vídítani, Könnyem, mely most hull sűrűn szememből, Nem volna tovább mért…

Várni, ha éjfélt üt az óra,Egy közeledő koporsóra. Nem kérdeni, hogy kit temetnek,Csöngetyűzni a gyász-menetnek. Ezüst sátrak, fekete leplekAlatt lóbálni egy keresztet. Állni gyászban, súlyos ezüstben,Fuldokolni a fáklyafüstben. Zörgő árnyakkal harcra…

A Gare de l’Esten Reggelre én már messze futokS bomlottan sírok valahol:Most sírni, nyögni nem merek én,Páris dalol, dalol. Én elmegyek most, hazamegyek,Már sziszeg, dohog a vonat,Még itt van Páris a szivemenS elránt az alkonyat. Most fűt bolond-sok álmom aláA…